A múlt karmában - Előszó.
Amikor ott feküdtem, az ágyban, a puha selyem takaró és a kellemes gyapjú párnák között, éreztem ahogyan a vérem gyorsabban száguld. Ahogyan a szívem erősebben pumpálja a vért az ereimben. Tudtam nem sokára közel a vég. A vég amelyet annyira vártam már, bús keserű sorsom végre megszünni látszik, és a boldogság tölti majd el lelkemet amelyre oly sok ideje vártam. Oly kellemes minden. Az egész olyan... furcsa. Kellemesen furcsa, mámorító melynek nem akarok véget vetni..
Elmémet azonban befolyásolták a gyogyszerek amelyeket beszedtem. Nem voltam már önmagam, csak egy nő aki túl sokat szenvedett és elege lett.. És menekülne egy világba amelyben többet nem bántják..
Agyam azt mondta hogy TE MARHA MIT TETTÉL?! De szívem azt súgalja hogy Nem bírja tovább a szenvedést.. szívem erősebbnek bizonyult.
Vissza gondoltam azokra a szép percekre amikor vele voltam..
Újra ott voltam..
